A gonosz is megérdemli a szerelmet
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a már akkor is menthetetlenül és krónikusan tiktok-függő voltam, amikor Hannah Nicole Maehrer még csak pov videókban pedzegette, hogy milyen lenne, ha a Gonosznak lenne egy napsugár-jellemű asszisztense.
Mi, akik már korán elkapták a könyvnek a születését videóról-videóra élvezhettük a mókás szituációkat, amiket ez a klasszikus fekete macska-golden retriever típusú páros szülne.
Aztán jött a könyv és hónapokig a polcomon ült. Mondom miért és hogy miért volt ez hiba.
Miért nem vettem le a TBR polcomról?
A cuki borító, meg a videók, meg az aranyos fülszöveg ellenére valamiért nem vonzott a könyv mégsem, holott amikor először megláttam a Librotrade standjánál az eredeti angol verziót a Könyvfesztviválon akkor ez volt az első könyv ami a kosaramba került.
Nem is tudatosodott bennem, hogy miért nem kezdtem azonnal bele, amikor is a magyar megjelenéssel egyidőben újra ránéztem és rájöttem, hogy valamiért úgy képzelem el a Gonoszt, mint Gru-t... Hát nem egy csábító felállás egy romantasyhez.
Aztán persze kicsit utánamentem, és kiderült, hogy a Gonosz inkább tipikusan a sötét, szexi és titokzatosan gyönyörű főhős, ami azért valljuk benne vonzóbb. Mutatok egy AI képet róla lent, hogy ti ne essetek ugyanebbe a hibába.
Még egy picit bevallom az is visszatartott, hogy ahogy utánaolvastam láttam, hogy nagyon kevés benne a spicy jelenet (mondjuk inkább, hogy a nullához konvergál), és azt sejtettem, hogy sok félrekommunikáció és évődés lesz benne helyette. Kiderült, hogy másodszorra is tévedtem.
Miután azonban olvastam...
Amit kaptam, az inkább egy kicsit morbid, néhol elég sötét, de a legtöbbször inkább csak furcsán kedves románc volt. Kis pontosítás: nem a románc sötét, az a gyilkolászás mellett is megkapóan ártatlan maradt.
Általában nem hiszek a fülszövegeken azoknak a szövegeknek, amik azt mondják, hogy egy könyv ennek és annak a keveréke, de most kifejezetten találóan beharangozták, hogy a The Office és az Egyszer Volt Hol nem Volt sorozatnak a kombóját fogom olvasni. Megvolt benne a mágia, sárkányok és az inkább a Disney filmekre jellemző mókás elvarázsolt állati sidekick is (Kingsley az ász!), de ez a buli csak akkor indult be, ha mindenki megitta a reggeli cukros-tejes főzetét az íróasztalánál. Furcsa? Igen, az egész könyv ilyen.
Megpróbálok nem a Gonoszról áradozni sokáig, de imádtam, hogy neki is volt POV-ja a könyvben. Általában nem repsek a váltott POV-ért, de most szerettem belenézni a Gonosz fejébe, ahol általában inkább csak rózsaszín gondolatok kavarogtak az asszisztenséről... Ahhoz képest, hogy a könyv meglepő módon nem nagyon mentegette a tetteit, a fickó ugyanolyan elesett volt a szerelemben, mint bárki. Amikor azt mondom, hogy nem mentegette, akkor komoly vagyok. Ha arra számítotok, hogy kiderül, hogy a csávó nem is annyira gonosz, meg csak félreértett, akkor csalódni fogtok. Persze a gonoszságról vitatkozhatunk, de ha öldöklésről van szó, akkor a Gonosz nulla megbánást tanúsít. Ugyanakkor kedves a mágikus állatokhoz és tisztességesen fizeti az alkalmazottait. Mi mást várhatunk egy antihőstől?
A főhősnő egyáltalán nem idegesített, ami mostanában csodaszámba megy. Valamiért sokszor azt tapasztalom az utóbbi időben, hogy az erős(nek mondott) női hősnők mind tökösebbek a férfiaknál, majd jól megmentik magukat, köszönik szépen nekik senki se segítsen és csakazértis megmutatják, hogy ők mennyire függetlenek. Én nem így képzelem el az erős nőket, hanem inkább úgy, mint Eviet, aki azzal teszi magát nélkülözhetetlenné, hogy kiválóan végzi a munkáját, kérés és zokszó nélkül magára vállalja a családfenntartó (és néha bombaelhárító meg sárkányszelidítő) szerepet, miközben mindenki imádja, mert mindenkivel kedves és amellett, hogy ő is életet ment, néha bizony meg kell menteni, mert nem érthet mindenhez. Számomra ő megtestesíti a tökéletes kombinációt egy főhősnőben.
Összességében...
Néha be kellett csuknom a könyvet, hogy fejbecsapjam magam, hogy miért állt ez eddig a polcomon. Nagyon jó lendületű, vicces, de ugyanakkor nem bohózatos, különleges hangulatú könyv, ami biztosan tetszeni fog mindenkinek, aki bírja a tündérmeséket, de nem bánja, ha a szőke herceg helyett a gyilkos hajlamú antihős jön el a sötét lován.
Az egyetlen dolog, amiről azt hittem bánni fogom, hogy nem igazán érik be a szerelem még Evie és a Gonosz között (szándékosan nem írom le a nevét, mert az is egy poén forrása), de végül bejött a slow burn és nagyon várom a következő részt.
Arra azért figyelmeztetek mindenkit, hogy brutál függővége van a sztorinak, szóval komoly elvonási tünetekre lehet számítani utána.
Kapcsolódó termékek
Könyv overlay hamarosan jön!